|
|
FRISS HÍREK
|
|
|
Korábbi hírek
|
Tanulj meg szobrászkodni
Várom azoknak a 16 év feletti fiataloknak és felnőtteknek a jelentkezését, akik tehetséget éreznek, vagy csak érdeklődnek a szobrászat iránt.
Új helyen a stúdió-galéria
Kecskemét belvárosába költöztem új stúdió-galériámmal. Címem: Kecskemét, Kis utca 2. Itt fogadom örömmel mindazokat, akik munkám iránt érdeklődnek. Látogatás előtt célszerű telefonon időpontot egyeztetni a 20/5-307-306-os telefonszámon. Az új stúdió-galériában lehetőség nyílik valamennyi kész munkámat megtekinteni.
Vándorkiállítás
Öt témában - A folyó, A nő, Az idő, Arcképek és Filozófusok-költők – nyílt vándorkiállításom Budapesten az Olasz Kultúrintézetben még júniusban. Azóta a vándortárlatot láthatták Balafonfüreden és Egerben is. A következő állomásról hamarosan hírt adok.
|
|
Magamról
1947-ben Bergamo megyében - Olaszországban - születtem. 1969-ban a
Milánói Művészeti Főiskolán megszereztem a "művészmesteri" tanítói oklevelet.
Mint Milánó legrégebbi bronzöntöde tulajdonosa és művészeti vezetője az elkövetkező
években a legfontosabb olasz szobrászokkal működtem együtt és segítettem nagyméretű
szobrok létrehozásában.
1975-ben kezdtem el Olaszországban személyes és csoportos kiállításokon részt venni
és a világ több helyén kiállítani, mint Japán, Taiwan, Franciaország, Németország,
a Kaliforniai San Diego. Milánóban a
|
|
 |
legfontosabb kiállításaim: Galleria Treves
(1976, 1977, 1978,1980). Számos művem nyilvános helyeken találhatók meg, többek
között egy féldombormű, amely II. János Pált ábrázolja és a pápa személyesen avatta
fel a svájci Ceriniaban. Luciano Pavarotti arcképéről szobrot készítettem személyes
ismerettség kapcsán és akinek a gyűjteményében van a "Musica e Poesia" címet viselő
szobrom.
Szerepelek két rajzommal egy 1994-ben kezdődött "A kis herceg"-nek dedikált vándorkiállításon,
amely később számos európai és amerikai nagyvárosban volt látható.
1999-2000-ben megvalósítottam egy 33 négyzetméteres nagyságú bronz fél-domborművet és
egy 11 méter széles kaput szintén bronzból, amelyeket egy Milánóhoz közeli villában
helyeztek el.
Az olasz sajtó legfontosabb lapjaiban szerepeltem, ahol neves művészkritikusok, mint
Carlo Franza, Pedro Fiori, Carlo Facchinetti, Dino Villani, Gianni Brusamolino méltatták
munkásságomat.
Több országos versenyen nyertem díjakat. Ilyen az 1975-ben megrendezett Solenghi
verseny Spotornoban, az 1976-os "Leone d'oro" Milánóban, a "Firme d'oggi" Alassioban,
vagy az 1977-ben Milánóban megrendezett "Navaglio Grande", illetve a legnanoi
"Umanitá nell'Arte".
2000 nyarán Magyarországra költöztem. Itt találtam meg a művészetemhez szükséges
oly fontos nyugalmat és harmóniát. A természet ölében élek, ahol közvetlen kapcsolatban
vagyok az évszakokkal, a fénnyel, a táj szépségével.
A kecskeméti Kisfaludi Ház előtt avatták fel "Repülés" című alkotásomat 2004-ben,
ami nem csak a repülésnek állít emléket, hanem mindazoknak, akik hivatásul választották
e veszélyes foglalkozást és áldozatot hoztak a repülés dicsőségéért. 2008-ban a
Kecskeméthez tartozó Hetényegyházi Művelődési Házban avatták fel az intézmény névadójának,
Móricz Zsigmondról készített szobromat, amely azóta is a kulturális intézmény udvarán áll.
Művészetemre a kételvűség jellemző. Munkáimban megtalálhatók az ellentétek, amelyek
kontrasztot alkotnak, de összekötődnek. A figurális alkotásaimban sok fantáziával és
szabadsággal kezelem az anatómiát. Az ihlet forrása számomra a természet formái, ezt
támasztják alá az utóbbi időszakban készített műveim.
"Végtelen metamorfózisok"
Munkáimról argentin kritikusom egyszer azt írta:
"Az élet univerzumának végtelen metamorfózisai."
Vitéz Ferenc magyar művészeti író pedig egy helyütt így írt rólam:
"A gyakran misztikus jelentőségű szobrok jelképpé válnak, eltörölve a realizmus
leíró karakterét, szimbolikus kapcsolatot teremtve a kialakult forma és annak értelme között.
Az organikus szemlélet jegyében számára a természet formái szolgálnak ihletforrásként.
Sajátos ellentétet teremt a letisztuló klasszicizálás és a szecessziós játékossága között.
Debreceni kollekciójában felfigyelhetünk az elnyújtott-torzított testrészek olyan
megformálására, amely révén az emberi test organikus-geometrikus alakzatokat vesz fel,
de a természet lírai szerkezete is megismétlődik. A művész nem egyszer a tárgy és a test,
a gondolat és az eszme, az allegória és a mitológia hagyomány közötti átmeneteket fogalmazza meg.
A figura és a hangszer ötvöződik egymással, számos munkáján visszatér a repülés motívuma,
s bizonyos emberi testrészek arányaiban felnagyított változatai egyben a főmotívum plasztikai
tömeg alapját képezik. Ilyen például a láb, amely mint szimbólum nem csak az érosz mesei-filozofikus
tartalmait közvetítik, hanem sorsra, örökséghagyásra is asszociálnak.
 |
|
Gyakran ábrázol emberpárt, a férfi és női princípiumokat fikciós portrékban fogalmazva meg.
Egyedi atmoszférát kölcsönös plasztikáinak az erotika és a groteszk együttes megjelenítése, más
figuráiban a megcsendesült líra és a kitörő lendület, az erő ellentétes, mégis összekapcsoló
ábrázolása figyelhető meg. Angelo Minuti egyaránt nagy érzékenységgel fejezi ki - akár egyetlen
szobron belül is - a melankolikus hangulatot és a szenvedélyes elragadtatást.
Vitéz Ferenc"
|
|
|
| Stúdió: |
|
H-6000 Kecskemét, Kis utca 2. |
| Telefon: |
|
+36 20 530 7306 |
|
|
|
| |
|
